FANDOM


A Mágiáról általánosan Szerkesztés

Veronia világában a mágia nem egy vad erő amit igékkel kell megzabolázni vagy az emberekben lévő potenciál, hanem egy mindent átható szubsztancia, amit a különböző varázslatokkal lehet megtestesíteni. Ez azt jelenti, hogy minden varázslat, amit végrehajt bármi is, igen pontos és határozott eredményekkel jár. Egy varázslat félre nem sikerülhet. A mágiával létrehozott dolog nagyban különbözik a valóditól, tehát egy mágikus láng merőben eltérhet a természetestől (gondoljunk csak a vámpírok fekete, a druidák vörös vagy az egyház aranyló lángjaira!) A mágiahasználatot, ha nincs ez külön magában a varázslatban benne, minden közelben álló mágiahasználó megérzi, egyfajta hatodik érzékként.


Mágiahasználókról, általánosan
Szerkesztés

Egy mágiahasználó teste semmiben sem tér el egy mundán társáétól. Mindegyikük rendelkezik az említett érzékkel, amivel a közeli varázslást megérzi. Amint gyakorlottabb lesz a varázslatokban (játéktechnikailag ez az 5. szintet jelenti), teste - ami vezetőként szolgál a legtöbb varázslathoz - elkezd egy mágikus aurát kibocsájtani, amit szintén minen mágus megérez, hacsak el nem fedi valami agyafúrt módon. Emellett a gyakorlott (5+ szintű) mágiahasználók kisebb mágusok erejét is megérzik. Azt nem képesek megérezni hogy az adott mágus milyen fajta. Minden ember lehet mágiahasználó, aki kitanulja. Játéktechnikailag mágusnak számít: Pap/Apáca, Inkvizítor, Lelkész, Okkultista, Arkánmágus, Rúnamágus, Halálpap, Hírnök, Megszállott, Druida, Holdpap, Nachtraben, Rotmantel, Tudásdémon, Csábdémon, Kevélységdémon, Apostol, Próféta.


A mágiahasználatról, általánosan:
Szerkesztés

A mágia használatának módja mindíg különféle pecsétekben és irányítószavakban rejlik. Ezeket nem kell hangosan kimondani (a mágia mindenütt ott van, a gondolataiban is, nem kell beszélni hozzá), de nagyon pontos elképzelésünknek kell lenni magáról a jelenségről, amit létre akarunk hozni, illetve az ahhoz tartozó pecsétekről is. A pecsétek mindig síkbeli alakzatok, valamelyikhez több is kell egy varázslathoz. Az ilyen pecséteket és szavakat hivatott a mágiahasználók varázskönyve lejegyezni, ahol egyszerűen ránézve könnyebbé válik a mágia használata. Fejből is lehet persze, de az sokkal lassabb.



Varázserőről, általánosan
Szerkesztés

Varázsereje minden értelmes lénynek van, ez egyfajta természetes védelem azellen, hogy a szervezeten áthaladó mágia kárt tegyen benne. Ez egy fejleszthető tulajdonság. Minden faj másképp regenerálja ezt, méghozzá:

Emberek : Alvással

Tündék: Folyamatosan regenerálódik nappal

Sötét tündék: Folyamatosan regenerálódik este

Vámpírok: Vérszívással

Démonok: A típusukra jellemző tevékenység végzésével

Nefilimek: Csendes, elvonult imádkozással



Fajok és kasztok mágiahasználata:
Szerkesztés

- Emberek: Az emberek bár gyenge mágiahasználók, különleges pecsétjeikkel, a rúnákkal a tündékkel vetekedő mágiákat használhatnak. Precíz és célratörő mágiáik vannak, amik bár nélkülözik más fajok eleganciáját, legalább olyan hatékonyak. Mivel kifejezetten pontos faj az emberé, ezért az egyszerű zsoldosok is képesek pecsétek memorizálására.

- Az egyházak:  Az egyik legkülönlegesebb mágiahasználók az egyház tagjai. Nincs szükségük pecsétekre, maguk a képességeik Isten erejének a mágián keresztüli megtestesülései. Bár ugyanúgy az embereken keresztül manifesztálódnak a képességek és ezért mágikus töltetűek, lényegében szent fényből állnak.

- Tündék  és Sötét tündék: A két faj mágiahasználata gyakorlatilag megegyezik, a papokéhoz nagyon hasonló, csak ők a természet vagy épp a hold erejét használják (bár ezek Isten egy-egy megtestesülési formái, ezért is olyan hasonló a két mágiahasználat.) Gyakorlatilag minden tünde mágiahasználó valamilyen szinten.

- Vámpírok:  Gyakorlatilag ösztönszerű mágiahasználatról beszélünk, a bennük lévő átok különböző kirajzolódási formái. A legtöbb vámpír használja valami formában a varázslatokat a mesterségük végzéséhez. 

-  Démonok: A démonok mágiahasználata ösztönszerű, bár pecsétjeik nagyon bonyolultak. Varázslataik könnyű kivitelezéséhez szükség van magának a démonnak a testére is, ezért olyan nehéz reprodukálni a varázslataikat más fajoknak.

Nekromanták: A nekromanták varázslatai egyszerű pecsétek alapján működnek, viszont az ő esetükben magának a kiképzésnek is fontos szerepe van: A nekromantaléthez fel kell áldoznia az illetőnek a lelke egy részét, ami gyakorlati változásokat nem hoz, hiszen senki nem fogja észrevenni rajta, de még az üdvösség ellen sem szól, viszont csak így képesek varázslataik használatára. Ez a folyamat csak a halál gyakori és fizikai (ez a nekromanták örökletes mágiájában lehetséges) jelenlétével lehetséges.


A mágia története - Avagy az emberek mágiájáról bővebben Szerkesztés

Alapvetően minden ember fogékony a mágiára, bár azt mondják, ez az érzékenység nem volt meg bennük mikor még Terrán éltek. Veronia beivódott a bőrükbe, az erekben csordogáló vérbe. Vannak akibe jobban, másokba kevésbé, de minden ember ott hordozza a képességet, hogy irányítsa az esszenciát ami benne rejlik a földben a vízben és a levegőben is… A tehetségesebbek pedig nagy dolgokra hivatottak, és hatalmas erőket tudnak az uralmuk alá vonni megfelelő képzés mellett.

„Azt hiszed ezek csak összehányt vonalak? A rúnák ősibbek a kereszténységnél, régen üzenetet hordoztak, a múltat a jelent és a jövőt… De még most is, hogy már nem hiszünk bennük, a puszta leírásuk is olyan erőket idéz meg, amiket nem szabad alábecsülni.” - Wolfgang Scheider, rúnamágus

Emberemlékezet óta járják a földet varázslók, akik már az emberekkel voltak a szakadás előtt is, Terra ősi földjein. Jórészt már mállott tekercsek írnak arról, hogy mielőtt megérkeztek volna a keresztény papok és hittérítők, a régi vallás papjai egyben varázslók is voltak, akik az istenek akaratát próbálták kiolvasni a tőlük kapott szimbólumokból, és amellett, hogy a sorsot fürkészték általuk, erőt is tudtak belőlük meríteni, amit bárki elérhetett, ha megtanulta. Az egyszerű emberek a papok helyett hozzájuk fordultak útmutatásért, hogy közvetítsék az istenek akaratát, és ezért cserébe apró ajándékokkal kedveskedtek nekik. Mikor pedig Veronia minden fia és lánya keresztény hitre tért, a rúnák akkor is velük maradtak, bár a vallásos áhítat lekopott róluk, még így is veszélyes erőt képviseltek, eszközök voltak a mágia vad folyamainak megszelídítésére. A régi papok sosem tűntek el a föld színéről, csupán átalakultak eleinte csöndes megfigyelőkké, később azonban voltak, akik felismerték a mágiában rejlő potenciált, a rúnákat fegyverként használták, hatékonyságuk miatt pedig hamar ismét bekerültek a köztudatba. Mivel az erő a szimbólumokban rejlik, ezért, ha egy hozzáértő megtervez egy összetett varázslatót és leírja azt egy tekercsre, akkor onnan az erőt már egy laikus is el tudja szabadítani. Éppen ezért a rúnamágusok többnyire könyvet hordanak magukkal, amiben minden le van írva az egyszerű, alaprúnáktól kezdve a bonyolultabb, sok rúnát magukba foglaló összetett varázslatokig, a végén jónéhány üres lappal, ahová a saját rajzaikat tervezhetik meg. Hogy miért pont ezek a szimbólumok tárolják a mágikus erőt, miért pont azt az erőt, és hogy lehetséges-e új szimbólumokat alkotni vagy csak a meglévőket kombinálni, azt nem tudják, de komoly kutatások folynak ezügyben.

„Kiszámíthatatlanok. Sose bízz meg valakiben, aki a teret és az időt a puszta akaratával befolyásolni tudja. Olyan erő ez, ami nem lenne embernek való, és Isten mégis engedi.” - Daniel Sternberger, északi pap

Még a rúnamágusok eredete tiszta volt, és az ősi papok létezése megmaradt a kollektív emlékezetben, addig az arkán mágusok származása a homályba veszett, csupán néhány zavaros utalás van arra, hogy bizonyos emberek mágiája akkor erősödött fel, amikor megérkeztek Veroniára, de hogy mi okozta ezt a hirtelen ébredést, arra csak elméleteik vannak még ma is. Különböző mágikus gócpontokra gyanakodnak, és nagyon igyekeznek, hogy a még nagyobb erő birtoklása érdekében megfejtsék ezt a titkot, és rátaláljanak az erejük forrására. Nagyon szeretnek különböző fókusztárgyakat használni, ami tovább erősíti őket, például különböző kristályokkal kombinált mágusbotokat, ritkábban alkarnyi hosszú pálcákat, gyűrűket és amuletteket. Ezekbe van, hogy konkrét varázslatokat zárnak, van, hogy csak a mágikus erőt gyűjtik velük össze.  Az arkán mágia leginkább a puszta energia manipulációjára jó, a tehetségesebbek ennek képesek elemi formákat is adni, így lehetséges, hogy egy nagyerejű arkán mágus irányítsa a tüzet vagy bármely más elemet, de ehhez hosszú évek tanulása és hatalmas energiabefektetés szükséges. 

A mágusok szerveződése Szerkesztés

„A gőgünk nem engedi, hogy mind együtt dolgozzunk. A kutatás az életünk, az egyetlen amire büszkék lehetünk, ki engedné, hogy ezt valaki ellopja?” - Luis Woerfel, rúnamágus mester

Napjainkra a mágusok elismert társadalmi csoporttá váltak, a félelemmel vegyes tisztelet még mindig ott kering a levegőben, de már messze nem annyira domináns, mint a Szakadás után néhány száz évben. Ma az élet legkülönbözőbb területein találkozni velük, nagyon sok közöttük a tudós, aki a mágia mibenléte mellett a természet leírását is célul tűzte ki, vagy régi relikviákat és történelmi emlékeket keres. Ezen kívül azonban élen járnak a tárgyak bájolásában, sokszor az alkímiában, de egyesek még az ékszerészetben is.  Sokan ténykednek tanácsadóként, az „Udvari mágus” elismert pozíció, mint a két királyságban, se sokszor a gazdagabb nemesek is maguk mellé fogadnak egy-egy varázslót. Ezek általában nagyon nagyra vannak a világban betöltött szerepükkel, hogy befolyásolni tudják a világ politikájának alakulását, és sokszor a csak a tudománynak élő mágusokat ignoránsnak vagy egyenesen dilettánsnak tartják.  A hadseregben külön szakasza van a csatamágusoknak is, akik fegyverként használják az erejüket, hogy megváltoztassák egy-egy háború kimenetelét, ők általában nagy tiszteletnek örvendenek, de akik látták micsoda pusztításra képesek, inkább rettegik a nevüket. Utolsó nagy csoportjuk a mindenki által lenézett, és csak „bérmágus”-oknak titulált szabadúszók, akik pénzért nagyjából bármilyen munkát elvégeznek, legyen szó szörnyvadászatról, ajtók betörésmentesítéséről, vagy kisasszonyoknak különböző amulettek eladásáról. 

Hamar felismerték azonban, hogy bár nem szívesen dolgoznak együtt (ez főleg a kutató mágusokra és az udvari mágusokra jellemző) valamilyen laza szerveződésre szükségük van, hogy a jó munkát honorálják, a kontárokat pedig kigyomlálják a soraik közül. Ráadásul, ha a fontosabb eredményeket megosztják egymással, azzal elkerülhetik, hogy ketten is ugyan azon dolgozzanak egyszerre másrészt az új felfedezések segíthetik a többiek munkáját is. A mágusok ezért öt körbe szerveződtek:

1: A legbelső körben mindig ketten vannak, egy rúnamágus és egy arkánmágus, akit az összes többi adott mágiaágban jártas varázsló elismer vezetőnek. A kinevezés az adott mágus haláláig tart, az utódot pedig mindig az eredményei alapján a második és harmadik kör mágusai választják meg szavazással. Egy ilyen szavazás mindig hatalmas társadalmi esemény és természetesen nem mentes a háttérben szervezkedéstől, lefizetésektől, sőt egyesek még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Ha a csalásra fény derül, az adott varázslók rangját elveszik, és kikerülnek a negyedik körbe.

2: A Magoi-k köre. Azok az elismert mágusok tartoznak ide, akik a többiek előtt bizonyították, hogy valamilyen területen kiemelkedőek. A bekerülés feltétele egy vizsga a többi Magoi és a vezetők előtt, illetve egy előzetes írásos dokumentáció az adott munkáról. Ez lehet egy kiemelkedően fontos felfedezés, ami a mágia természetét illeti, de ide tartozik a teljesen új varázslatok alkotása is, amit a jelöltben be kel mutatnia a bizottság előtt és el kell magyaráznia a működését. A sikeres vizsga után a jelölt bekerül a körbe és megkapja a neve elé az M. tagot, továbbá a felfedezését kizárólag ő oktathatja, és ő felügyeli a további kutatásokat a témában. Nincs felső korlát, hogy mennyien lehetnek, de igen nehéz ide bekerülni.

3: A Mesterek köre. Az inasok egy vizsga letétele után kerülhetnek be ide, amiben számot adnak a tudásukról az adott mágiaágban. Két lista létezik egyik rúnamágiákkal, másik arkánmágiákkal, amiket mind be kell mutatni, ez után egy elméleti beszámoló következik, végül pedig az inasnak elő kell adnia egy tervezetet, amivel mesterként foglalkozni akar. A sikeres vizsga után válik az inas a mágustársadalom teljesértékű tagjává, szavazhat a vezetőkről, és vállalhat saját tanítványokat.  A legnépesebb csoport.

4. Az inasok köre. Az inas már megtanulta az alapokat, és már önállóan kutat, dolgozik, ám a mestere még valamilyen szinten felügyeli a ténykedését. Általában inas korban kezdenek el a mágusok elmélyedni egy-egy kifejezett témában. Ahhoz, hogy valaki inas lehessen le kell tennie egy vizsgát, amin előre meghatározott varázslatokat kell bemutatni, és a mágia alapvető működését is el kell tudnia magyarázni a diáknak.

5. A tanítványok köre. Mindenki, aki mágia tanulásra adja a fejét, a mágustársadalom szemében először tanítvány lesz. A tanítványok kora igen változatos, de a tehetségesebbeket a szüleim már egész kiskorban elkezdik taníttatni. A legfontosabb, hogy legyen egy mester, aki elvállalja a tanítást, és az kezdi el bevezetni a gyereket (ritkán felnőttet) a varázslás alapjaiba. A mester sokszor kérhet pénzt a szülőktől a gyerek taníttatásáért, aki ez után a hét napból legalább ötöt a mesterrel tölt, aki a saját munkája mellett mindent megtanít neki. A tanítvány többnyire jártas lesz a mestere területében, de a többiben kevésbé, ha valami más érdekli sokszor önszorgalomból kell képeznie magát. Nagyritkán előfordul, hogy két mester összefog és közösen vállalnak tanítványokat. Az a tapasztalat, hogy ezek a gyerekek sokkal jobban teljesítenek az inasvizsgán is és később is, így többekben kezd megfogalmazódni egy igény, hogy létrehozzanak egy szervezett iskolát, de ez még nem jött létre, és a varázslók többsége szerint soha nem is fog. 

A vallásháború kezdetéig és a nagy emberkirályság kettészakadásáig (V.I.SZ. 800) csupán egy kör létezett a kontinensen, de a háború a mágusokat is megosztotta. Voltak akik dél mellé álltak, voltak akik északot támogatták, és bár a legtöbben semlegesek szerettek volna maradni a két király minden mestertől követelte, hogy foglaljon állást egyik, vagy másik mellett. Erre a mágia harci potenciálja miatt volt szükség. Így a mágustársadalom kettészakadt ahogy a királyságok, és most egymástól függetlenül működik egy-egy kör északon és délen, 2-2 vezetővel. A két kör között hivatalosan semmilyen kapcsolat nem áll fent, nincs ellenségeskedés, de mintha nem lennének hajlandóak tudomást venni a másik létezéséről.  Északon minden maradt a régiben, a mágusok önként csatlakoznak a hadsereghez, ha akarnak, és elég sokan teszik is meg, délen azonban igyekeznek minél jobban kihasználni a varázslók erejében rejtőző katonai potenciált. A két vezető mellé a legfelsőbb körbe bekerült egy felügyelő, aki mindig magas rangú katonai tiszt, egyben a protestáns egyház tagja is. Jelenleg minden tanítvány és inas átesik katonai és stratégiai kiképzésen is. Bár hivatalosan ez nem kötelező, a vezetők és a magoi-ok erősen presszionálják a mestereket, hogy végeztessék el a tanítványaikkal és az inasaikkal ezt a képzést, és a legtöbben vegyenek részt időről időre katonai offenzívákban.