Lance Kalver egy szabadúszó zsoldos, aki városról városra jár, és megbízásokat teljesít. Otthona, családja nincsen és barátja is kevés, így kötetlenül mozog.
Kinézet
Magasabb, 180 cm körüli szikár alak, látszólag nem különösebben izmos, ez azonban a tündékre jellemző szálkásság miatt van, fizikailag sem gyenge. A haja fehér, a füle pedig tünde létéhez híven hosszú és hegyes. Az eddigi csatáiból adódóan van jópár sebhely a teste különböző részein. A nagyvilág előtt általában csuklyában mutatkozik. Ez régebben azért volt, mert nem akarta mutatni, hogy tünde, most már inkább csak megszokás kérdése. Több sebhelye van már a kalandjaiból az egész testén, így az arcán is, a legszembetűnőbb a homlokán lévő kis vágás mellett a bal szemén át húzódó sebhely, amit egy bizonyos arkán mágus okozott a lövedékeivel.
Jellem
A sok emberrel való érintkezés okán már könnyebben oldódik fel, noha alapjába véve zárkózottabb típus. Nyelve éles, és szívesen köszörüli azokon, akik elítélhetően viselkednek, kivéve, ha tőlük számít pénzre, ilyenkor nem mondja ki hangosan, megjegyzéseket is szokott tenni dolgokra, ha nem is mondja ki, főleg olyanokra, amik nem tetszenek neki, ez egyfajta feszültséglevezetési mód nála. A hitét elvesztette a támadás után, így teljesen kötetlenül mozog a nagyvilágban, nem törődve azzal, hogy mások szerint mi lenne a helyes, azt teszi, amit jónak gondol. Felbérlőivel szemben sem mutat különösebb tiszteletet, csak éppen annyit, ami nem fogja meggyőzni őket arról, hogy más munkájába kelljen fektetni a pénzüket, a társaival viszont hajlandó megismerkedni legalább annyira, hogy ne ismeretlenként harcoljanak egymás mellett, de adott esetben kész barátibb kapcsolatot is kiépíteni a többiekkel. A szeméből határozottság és tettrekészség sugárzik. Inkább gyakorlatias, nem nagyon szokta túlgondolni a dolgokat, vagy átgondolni az eseményeket, jobban leköti az, hogy túl tudjon élni. Nem szereti, ha egy elhibázott csapás miatt szenvednek az ellenfelei, a fájdalommentességet kedveli inkább, amikor dolgozik, de olykor hatalmába keríti a harci láz, és akkor nem kegyelmez, de ez ritkán történik meg. Elhatározta, hogy amennyire csak tőle telik, meg fog védeni mindenkit attól, hogy olyan sorsra jusson, mint ő.
Történet
Lance Kalver zephyrantesi druidák gyermekeként született egy kis faluban, amit azonban banditák felégettek, mikor Lance kisfiú volt. Egy közeli faluban fogadták be, ahonnan végül elment, hogy megtanuljon harcolni, utána pedig elkezdte Veronia vidékét járni, hogy zsoldosként tevékenykedjen. Jelenleg is szabadúszó harcos, aki bejárta már Veronia legnagyobb részét.
Noha a Sötét tündéket nem kedvelte soha igazán a gyújtogatás óta, mégis felbérelte egy holdcsókolt, Egan Foley, akinek a Mocsárvidéken volt szüksége kíséretre. Nem hiába, hiszen néhány vámpír megtámadta őket, azonban sikeresen legyőzték a támadókat, és folytatták az útjukat a vidéken, ahol további érdekességek nem történtek.
Lightleaf, vagy emberi nevén Hellenblatt egy akárkinek kívánatos város volt a diverzitása miatt, ugyanígy a bajkeverőknek. Egy alkalommal Lance meghallott egy pletykát, miszerint a Tünde-erdő mélyén lakozó Tövislény megtámadta a várost, így hát lóra pattant, és elsietett a városba. Ott körbenézve észrevette a pusztítást, amit a lény okozott, majd elirányították Tristan Thawnhoz, egy féltündéhez, aki már találkozott a tövislénnyel, néhány másik harcossal egyetemben. Ezek után útja Reginaldhoz, egy megkárosult ácshoz vezetett, aki elmondta, amit tud a Tövislényről. Az információkkal elindult vissza Tristanhoz, azonban egy tövisekből álló báb útját állta: az megsebesítette, de Lance el tudott menekülni. A féltündéhez érve találkozott egy félangyallal, Andromedával is, majd ők hárman elindultak a falu druidájához, Hildrunhoz. Rövid megbeszélés után elindultak a célterülethez, egy nyárfás ligethez, odaérve pedig megtámadták őket a tövises indák. Sikerült kiszabadulniuk, továbbmenve viszont két druidanővel konfrontálódtak, nem sokkal később pedig a Tövislényt irányítása alá vonó druidával. Rövid harc után sikerült csapdába csalni, a tövisek végeztek vele, így a küldetés sikerrel zárult, Lance pedig egy kis időre elvonult az egyik életben maradt druidanővel.
Ahogy hazafelé baktatott Lightleaf városából, egy furcsa kelta csomóra lelt, amitől ideiglenesen tündér lett belőle. A túlbuzgó Síle talált rá, aki azonnal elkalauzolta a tündérek világába, Mag Mellbe, ahol találkozott a többi csapdába csalttal is, ezek között volt Loreena Wildwind is, ahogy Gerard D. Lawrenz. El kellett dönteniük, hogy melyik évszak a legszebb, így végigjárták mindet, és tapasztalatokat szereztek, utoljára pedig az Éjszaka kertjében jártak, ahol megismerték a tündérvilág teremtéstörténetét. Végül minden tündér, aki bajnokot választott magának, meglelte a számára legjobb helyet, a tündérkirálynő, Titánia pedig, miután elmagyarázta, amit az Éj kertjében láttak, visszaváltoztatta és útjára bocsátotta őket.
Nem sokkal később, ahogy munkát keresett, hírt kapott, hogy a Dornburg vámpírok tornya felemelkedett az égbe, valószínűleg egy mélységi segítségével, és egy menet indult Hellenburgból a torony felé. Találkozott egy zsoldoskapitánnyal, aki egy kisebb csoportot vezetett a nagy tábor felé, és hozzájuk csapódott. Út közben találkoztak két másik utazóval, egy hellenburgi címeres palástú nővel Hilde von Nebelturm személyében, és a társának állt félszemű zsoldossal, Leon Wittmannal. Rövid beszélgetés után, ami könnyen összecsapásba is torkollhatott volna, együtt indultak tovább, majd amikor a torony alá értek, találkoztak a családfővel, Karl von Dornburg nagyúrral, aki, miután az nekiugrott, megsebesítette a zsoldoskapitányt, és a vámpírnő, valamint a félszemű zsoldos társaságában felment a toronyba egy repülő hintóval. A zsoldoscsapat maradéka az addigra felállított hellenburgi táborba tartott, ahol a zsoldoskapitány utasításba adta Lancenek, hogy derítse ki, mit tervez pár másik harcos, így került Andromeda, Crispin Shadowbane (álnevén Armax Wildlight) és állatkája, Dracon, valamint Jozef Strandgut társaságába. Elindultak a torony lábának helyéhez, így találkoztak Darrakard démonkirállyal is, aki nem fedte fel magát, de egy rövid konfrontáció után alkut ajánlott a csapatnak: feljuttatja őket a toronyba, cserébe el kell hozzá juttatniuk a mélységi kövét. Ezt elfogadták, és egy varázslat útján felkerültek a torony mellé, ahol Crispin felmászott a falon és miután jelzett, a többiek is utánamásztak. Egy szellőzőbe jutottak, amin végigmenve belebotlottak Gerard D. Lawrenzbe és Theo Wagnerbe, valamint egy harmadik vámpírba, akik meg akarták akadályozni őket céljukban, ami Karl von Dornburg meggyilkolását és a kő megszerzését jelentette. Itt találkoztak Crispin egy ismerősével, Feline Aiedaillal, aki látszólag Gerard szövetségese volt, de átállt a sötét tünde oldalára. Összecsapásuk után, ahol a tünde elvesztette fél szemét, Lance és Crispin hátramaradtak, hogy fedezzék a többi már elmenekült társukat, itt derült ki, hogy Gerard rájuk uszította az összes, a toronyban tartózkodó vámpírt, kis híja volt, hogy otthagyják a fogukat, egyedül a karácsonyi csoda harangjának és a démonnak, Lilithnek közbeavatkozása menthette meg őket, aki megölte a vámpírokat. Az akció után nem sokkal utánuk jött Gerard, akinek kíséretével egy rövid ütközet után végül megegyeztek, és együtt elindultak az időközben hamarabb elindult Gerard és a csapat többi tagja után. Eljutottak a mélységi, Erborosh termébe, ahol megpróbáltak megküzdeni a szörnyeteggel, sikertelenül, a napot végül Gerard mentette meg, aki a mélységi kövét visszatette a helyére. Ekkor az ájult papnövendéket megfogva kimenekültek egy terembe, ahol harcoltak, Johannes von Nachtraben pedig kimenekítette őket a toronyból. Alighogy elmagyarázta, mi történt, a torony felrobbant, és egy aranyló sárkány, Abaddón tört ki belőle, aki szózatot intézett ahhoz, aki ott volt körülöttük, amiben azt mondta, hogy 80 nap múlva jön, és felégeti egész Veroniát. Ezek után elrepült, ott hagyva a megrökönyödött csapatot. Johannes rátett egy varázslatot minden jelenlévőre, hogy elfelejtsenek mindent, ami ott történt, amennyiben szót ejtenek az eseményekről, ezek után pedig nem sokkal később egyháziak érkeztek a helyszínre, akik minden sérülést begyógyítottak, és útnak eresztették a társaságot az utolsó nyolcvan napjuk megélésére.
Lance útja nemsokára Hellenburgba vezetett, ahol egy feketeacélt szállító karaván kísérője lett, amely éppen a Schattenstahl vámpírok tornya felé haladt. Útközben összefutottak néhány banditával és egy nyálkával, de legyőzték őket, aztán továbbindultak. A toronyhoz érve találkoztak egy másik karavánnal és kísérőikkel, Eiryn von Nebelturmmal és Amelia Tewelonnal. Elindultak visszafelé a Schattenstahl torony felé, útközben pedig találkoztak néhány kultistával, akiket legyűrtek, majd haladtak tovább. A toronyhoz érve felmentek, és Eugene von Schattenstahl lehetséges örökös ment eléjük, ahol tanakodtak egy sort egymás között, utána pedig Brunhild von Schattenstahl családfő elé járultak. Ott rövid tanácskozás után meglátogatták a banditák felbérlésének gyanújába keveredett Eugene, majd Flandre von Schattenstahlt. Előbbi ártatlannak bizonyult, ám utóbbiról kiderült, hogy ő kötött szövetséget a kultistákkal. Azonban mielőtt bővebb magyarázatot adott volna, Lance a falhoz szorította, ami kitört, a vámpírnő pedig lezuhant. A családfő, Brunhild ezek után kifizette, majd elbocsátotta őket.