Darrakard egy manipulatív tudásdémon, aki tökéletes álcázással az Északi emberkirályság egyik fontos kulcsfigurájává és leghirhedtebb bürokratájává tornázta fel magát.
Kinézet[]
Darrakard a birtokában lévő illúzió képességnek köszönhetően nem egyetlen állandó alakkal rendelkezik.
Leggyakoribb alakjában magas (183 cm), sápadt bőrű, markáns arcú férfi nyakára lógó hosszú, indigó beütésű fekete hajjal és mélylila szemekkel a harmincas évei közepe táján. Öltözéke leggyakrabban fehér pókselyem vagy brokát ingből és fekete bársony nadrágból áll, esetleg ehhez illő sötét színű dolmánnyal vagy palásttal. Több gyűrűt visel, az egyetlen állandó egy ónixkővel ékesített aranykarika.
Hans Schreiberként fiatal, huszas évei elején járó férfi rövidebb, kormosfekete hajjal és sötét tintakék szemekkel. Ebben az alakban mindig az udvari mágusok talárját látszik hordani, nyakában a varázscéh zafírcsillagával.
Darrakard igazi arca
Igazi alakjában karjait és lábait lehelletfinom, bársonyszerű piheszőr takarja amely az ujjakhoz közeledve megritkul, így kéz és lábfején már alig észrevehető és kézfogáskor nem tűnik fel az illúzió alatt sem. Ami azonban feltűnik tapintás alapján az a feje tetején, a hajtővonalától induló, enyhén ívelt csontszarvak, amelyek hét centit adnak a magasságához így az írnoknak a legtöbb ajtónál le kell hajtania a fejét. Szemei természetellenesen lilák, és másfél-két centis sávban mattfekete elszíneződés keretezi az arcán, amely egy-egy vonalban lefut a járomcsontján át, mintha könnyezne.
Történet[]
Figyelem, a következő részlet erősen spoiler jellegű, megtekintés csak saját felelősségre.
Darrakard (telj. nevén Darrakard An-Kallah Ziminiar) 127 éve, Veroniai Idő Szerint 690-ben született újjá Hellenburgtól északra a Winterskjald-tó partján. Mint minden démon teljes amnéziában szenvedett, ám volt benne valami ami a legtöbb démonból hiányzott: azonnali tovább haladási vágy. Új életének eddig kitapasztalatlan állapotai nagyon rövid ideig kötötték csak le, mivel szinte azonnal elöntötte a felismerés, miszerint mint démon örök életet kap ameddig meg nem ölik vagy nem teszi jóvá amit tett. Egyik sem állt kifejezetten a szándékában, ám az 'ajándékul' kapott végtelen időt lehetőségként fogta fel.
Életének első 10-12 évében kerülte a társaságot, a Vihar Előtti Évszázad utolsó éveit remetemód tanulással és óvatos felfedezésekkel töltötte. A külvilág főleg politikai eseményei hidegen hagyták, egyedül új állapotának teljes és tökéletes megértése volt a cél, így elismerésre méltó tudásanyagot halmozott fel a démonokról, mind történelmükről, mind szokásaikról, mind biológiájukról. Visszafogott kutatásai elvezették jó néhány befolyásos és később nagy hatalomra szert tett démonhoz így már azelőtt kapcsolata volt a démonkirályság hatalmasaihoz hogy bárki tudott volna a létezéséről
V.I.SZ. 711-ben ismerkedett meg egy Jilan néven számon tartott irigységdémonnal, aki a legnagyobb befolyással volt az életútjára. Jilan kígyó Incarnatus volt, a démonok egy speciális, különleges típusa aki nagy affinitást mutatott a különböző mérgeskígyók felé, mind idomításuk, mind viselkedésük és képességeik részleges átvétele terén. Mint a négy köztudott Incarnatus legkézenfekvőbb tagja Darrakard Hellenburgba ment találkozni az ott élő Jilannal, évtizedek óta először lépve civilizált közegbe. A két démon nagy hatással volt egymásra, Darrakardot lenyűgözte a finom, mesterien kivitelezett szociális játék, ahogy Jilan Hellenburg kisnemesi rétegeinek ügyei között lavírozva kisebb birodalmat kiépített magának, az irigységdémon pedig elismerően vélekedett a fiatalabb tudásdémon gyors adaptációs és körültekintő, tökéletesen felépített predikciós képességeiről. Nem kellett sok a két nagyravágyó férfi szövetségének kialakulásához, hónapok leforgása alatt Darrakard precízen megszerkesztett terveivel a háta mögött Jilan korlátlan alakváltó képességét kihasználva fél Hellenburg úgy alakult át, hogy kiszolgálja az igényeiket.
V.I.SZ. 732-ben vétett először hibát az addigra saját, korrupt ranglétrájának tetején álló páros, aminek az ára Jilan leleplezése, elfogása és kivégzése volt. Az ügyet nem követte heves sajtóvita, az árnyak közt csúszó Incarnatus úgy halt meg ahogy élt: titokban és nyomtalanul. Darrakard óvatlanságát kudarcként élte meg, barátja és társa elvesztésénél sokkal jobban letörte saját képességeibe vetett hitének megcsorbulása. Magához vette Jilan örökbefogadott lányát, a tehetséges kő elementalista és gólemanta mágiákat használó tudásdémon Lilithyra Daemnas Q'rgalt, és ketten együtt elhagyták Hellenburgot.
V.I.SZ. 785-ben jelent meg újra a városban, 53 év kutakodás után. Az öt évtizednyi tanulás során hatalmas tudásanyagra tett szert a Veroniai Királyság berendezkedését, történelmét és szociális berendezkedését illetően. Emellett elsajátította a legerősebb tudásdémonok által birtokolt Leviathan képességet és az eddig birtokában lévő, limitált használhatóságú illúziót is csiszolta. Ennek hála képes volt egy permanens álcát készíteni magának, és Darion Kardenal néven felvételét kérte a Veroniai Királyi Történetíró Kancelláriába. A kérelmet a tökéletes álcájú démon éles esze miatt késlekedés nélkül fogadták el, és mint csekély képességű, főkép vízpárára mozgóképet vetíteni képes mágus lett elkönyvelve.
V.I.SZ. 800-ban a Nagy Harag Éve felkészületlenül érte, de koránt sem alkalmazkodóképességén kívül. Gyorsan ismerte fel az újonnan kialakuló helyzet jelentette lehetőségeket, és mint az akkori Királyi Kamara egyetlen királyhű tagja hamar a segítő jobbját nyújtotta a menekülő XI. Károlynak. Darrakard javaslatára költözött át a királyi udvar Karolusburgba és ő szervezte meg kapcsolatai és eddig felhalmozott ismeretei felhasználásával a két tartomány, a királyhű észak és a lázadó dél effektív és zökkenőmentes szétválását. Napról napra egyre több tanáccsal látta el a maga alatt lévő királyt, míg a pápa saját egyházának igazgatásával volt elfoglalva. Új adókat szervezett meg, javaslatokat tett a megcsonkított közigazgatási rendszerek kiépítésére és embereket ajánlott a megüresedett funkciók betöltésére. A kisugárzásában ellenszenves férfi nem örvendett jó hírnévnek így sokan szkeptikusan nézték az intézkedéseit, ám Károly megfelelő bizalmasra talált benne, amelyet csak tovább erősített a tény, hogy Darrakard minden javaslata gyümölcsöző lett. Amint az új királyi udvartartás berendezkedett megkapta a Királyi Tanácsos címét, majd saját kérésére a Veroniai Birodalom Főírnoka rangját is, azonban a kancellári rangot elutasította. Ehelyett Dietmar Riesberg egykori birodalmi hivatalnokot javasolta, aki azóta is a Történetíró Kancellár címének birtokosa.
IN PROGRESS