FANDOM


Várostípus: Erődváros

Földrajzi elhelyezkedés, adottságok: A város Nordenflusstól két kilométerre északra, a Nyugati puszta délkeleti oldalán fekszik, a két ország határán. Stratégiai fontosságú település, vastag falakkal körbevéve, elvesztése a Déliek folyón túli visszavonulását jelentené, s a területen lévő falvak feletti irányítás hiányát, melyek így természetesen Északhoz lennének csatolva (Igaz, gyakran így is két helyre adóznak). Az erőd környéki földek jó minőségű fekete mezőségi földdel lettek megáldva, lehetővé téve, hogy nagyszerűen művelhetőek legyenek békés időkben. A közeli folyó a halászoknak is elegendő megélhetést biztosít, s így egy köves út is vezet a közeli halászkolóniába, ahol mintegy 100 ember él és keresi a kenyerét (Vagy halát)

Lakosság és Összetétel: A város teljes lakossága 1500 fő, ám ebből 1000 katona. Mintegy 100 lakik a folyó mentén, a többi a falon belül, vagy a földek mellett lévő néhány kisebb tanyán. A lakosság 85%-a ember, 5% elf, 5% Nefilim, a maradék pedig vegyes. Érdemes megemlíteni, hogy technikailag nincs sok különbség a parasztok és a katonák között, ugyanis még a földművelők is jól képzett harcosok, s a katonák is dolgoznak. 


Vallás: A lakosság jelentős része Protestáns, bár csekély számban megfordulnak természet imádok és pogányok.


Történelem:

V.I.SZ 70. Einburg Első erődjének megépítése, terjeszkedés a Nyugati Síkság területén. V.I.SZ 72. Einburg Palánkvára megsemmisül, az akkori lakosság egészét lemészárolják V.I.SZ 78. Einburg Második Palánkvára, ekkor elkezdik egy kisebb kőfal építést, ám ez kudarcba fullad, s megint földdel egyenlővé teszik a helyet. V.I.SZ 85. Egy vastag kőfal épül a térség köré, miközben az emberek haderejének jelentős része felügyeli az építkezést. V.I.SZ 222. Megépítik az Einburgi templomot V.I.SZ 350. A további terjeszkedésnek hála Einburg sokat veszít prioritásából, a legtöbb katonát átrendelik más határokra, erődből várossá változik, s akként virágzik fel. V.I.SZ 430. Gazdasági kapcsolatok a Vámpírokkal, a Neulandereken keresztül V.I.SZ 601. A háborúnak hála Einburg megszűnik létezni, s csakis az erődítmény marad meg helyén (Minden falon kívüli építményt és házat földig égetnek. Az erdő megadja magát, a Démonok megadásért elvonulási kegyelmet adnak a várvédő csekély katonaságnak és parasztságnak). Az akkori Démonállam egyik célpontjaként nevezi ki a helyet, a két ország közötti béke eljövetelének követelménye, hogy visszaszolgáltatják az erődöt az embereknek. Mal'alis elfogadja az ajánlatot. V.I.SZ 660. A város újraépül, megszületik az Einburgi Eskü. V.I.SZ 730. Monostor épül Einburg mellett. V.I.SZ 800. A Nagy Harag Éve V.I.SZ 803. Kisebb csaták Dél és Észak között, Einburg visszaveri a támadásokat. V.I.SZ 810. Esroniel von Himmelreich személyes látogatása az erődítménynél, ahol ígéretet tesz az akkori Erődparancsnoknak, hogy keze alatt rendes utánpótlást kapnak a katonák, s virágkozni fog a város. V.I.SZ 811. Einburg kapitulál, s csatlakozik a Déli haderőhöz. Észak forrong, a köznyelvben Verraterburgként (Árulóváros) emlegetik. V.I.SZ 816 A városhoz csatlakozik mintegy 45 Nefilim, akik itt a fronton szeretnék segíteni a két ország közötti békét.

Magyarázatok:

A Palánkvárak pusztulása:

A Nyugati síkság igen veszélyes terület volt a Kataklizma után, sok óriás, illetve mindenféle másik bestia lakta, arról nem beszélve, hogy folyón is át kellett hozzá kelni. Az elsőnek megépült erődítmények egyszerűen nem voltak képesek megvédeni a csekély katonaságot, s így az ott kialakult lakosság nagy része elhalálozott. A második, méretesebb palánkvár hasonlóan járt, ám ekkor már megkezdték egy fal építését, amit még a támadó vámpírok se tudtak teljesen lerombolni. Fenséges Ferdinánd ezen alapokat építette fel sürgetve.

A 350-es átrendelés: Az ország határai rohamosan nőttek, s tekintve hogy Északon kitolt erődítmények is voltak, amiknek nagyobb szükséges volt az utánpótlásra az Einburgban állomásozott katonák mintegy háromnegyedét átvezényelték ezekre a helyekre, s immáron nem csak erődvárosról, hanem a térség legjelentősebb mezőgazdasági és kézműves központjáról beszélhettünk, ahol az erődön belül csak az eredeti lakosok éltek. Ekkortájt mintegy 5 ezer ember élt itt (Főleg az erődön kívül), akiknek végül menekülnie kellett a Démon ostrom során. Házaikat földig égették, s helyükön máig elő lehet ásni szenesedett romokat, mely hűen mutatja, hogy mégis mekkora volt a most már csak kopár fallal körbevett település, s pár magányos tanya. Ezen eset miatt hozták meg az Einburgi esküt.

Einburgi eskü: Egy írott szabály, melyet az erődítmény központjában fekvő főbástya falára függesztettek ki (A polgármester termében), s az azt támogató emberek mind egy-egy csepp vérüket adták a tintához, mellyel írták. Ebben három ( S egy negyedik toldalék) fontos parancsolat volt megfogalmazva: 1) A Falvédelem záradék: Minden olyan ember(legyen az férfi, nő, gyerek), aki a falon belül lakik, köteles akár életével is védelmezni a falakat, s azoknak rongálása azonnali kézfej levágást von maga után. 2) A Védelem amit a fal Nyújt: Minden Einburgi polgár szabadon lakozhat a falakon kívül, s dönthet úgy, hogy nem veszi igénybe az Öregasszony védelmét, ám ha csata során mégis az erődbe bújna, ki kell fizetnie 200 váltót. Ha nem képes fizetni, akkor kiveheti a részét a védelemben, s eltekintenek az összegtől. Ha valaki megpróbálja kijátszani a rendszert, dönthet, hogy: Két ujját veszik, vagy botsétában vesz részt. 3) A Polgár törvény: Minden Einburgi lakosnak, éljen falon belül vagy kívül részt kell vennie egy katonai képzésen, ahol megismertetik velük a vívás, a lándzsahasználat és az íjászat alapjait, hogy effektíven tudják védelmezni a területet. A kiképzők híresek magas szintű oktatásaikról, s nagyon megbízhatóak az Einburgi katonák és parasztok ( Átlagban kettes szintűek, a regulárisok pedig akár ötösök is) 4) A Tanács toldás: A kormányzó eltűnése után a város életét befolyásoló döntéseket egy öt tagú tanács hozza meg, s a többség győz. Tartózkodni nem lehetséges. Mivelhogy Einburg lényegében Erődítmény lenne, a katonaság kétszeres szavazati jogot kap: Franz Heim: Egy középkorú, rokkant férfi, jobbja helyén fémből formált kardtartó kézzel rendelkezik. A Katonaság szavazatának egyik részét képviseli. Alphonse Braum: Fiatal, szőke férfi, kimagasló állással, s tekintélyt parancsoló hideg tekintettel. A katonaság másik szavazója. Ernest Blutbern: Kopaszkás izmos férfi, egy hatalmas kackiás bajusszal. A földművesek érdekeit képviseli. Rickert Elhardt: Kövér, vörös hajú férfi, aki a kézművesek és a kereskedők számára hozza a döntéseket. Helena Blackmoore: Egy középkorú, sötét hajú elf nő, egyetlen más fajú. A nem emberi lények érdekeit képviseli.

Fontosabb személyek:

Alfred Altenbau:

Felderítő, aki felismerte, hogy nagyszerű hely lenne erődépítésként a Nyugati síkság területének ezen része. Akkortájt még elég sok vad vámpír s óriás kóborolt a terülten, így mindenképpen szükség volt egy olyan központra, ahonnan a további felderítőmunkák folytatódhatnak. Terve végül kudarcba fullad, amikor is egy akkori Vámpír Hadúr, Gog földig égette a területet, s magát Alfredot is lemészárolta.

"Majd" Franz Kohle:

Einburg második építésének vezetője, trehány parancsnok, aki bölcsnek vélte a fal építése előtt a mezőgazdaságot erősíteni, ezzel okozva vesztét a városnak, ugyanis a területen élő vámpírok és Óriások összefogva söpörték szét a csekély védelemmel rendelkező erődítményt. Az utókor "Majd Franz"-ként ismeri, s sok anekdota szól arról, hogy mégis miféle egy szégyenteljes, lusta ember volt. Északon máig használt a "Ne légy majd Franz" mondás.

Gog:

Azon vámpírok, akik elutasították a 13 családba való elrendeződést Északra menekültek, ahol az akkor még igen gyakori óriásokkal álltak szövetségbe. Majdnem száz évig tartotta rettegésben a helyet, a csak Gogként ismert vámpír, míg végül Fenséges Ferdinánd el nem pusztította seregeit, s így a maradék lakosságnak menekülnie kellett az Északi pusztaföldekre, ahol vagy éhen haltak, vagy puritán körülmények között csekély család és vér nélküli kolóniákat alakítottak ki ( Ezek a családok később elvesztették az átkot, s legtöbb ilyen települése már emberek laknak. A történészek szerint ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy nem jutottak vérhez. Ez a felvetés máig vitatott, s nem lehet alátámasztani vagy cáfolni)

Fenséges Ferdinánd:

Az emberi birodalmak egyik régi királya, kedvelt uralkodó volt, leginkább amiatt, hogy embereivel együtt harcolt a csata legelső sorában. Ő űzte el a a Nyugati pusztán lakó óriásokat és vámpírokat, egészen a Pusztaföldekig. Több erődöt és várat emelt, így többek között Einburg végül most is álló építményét.

Ács Henrik:

Einburg kormányzója a kétszázas években. Mivel immáron több kitolt erőd létezett, a városnak nem volt szüksége annyi katonára, s így a legtöbb embert átvezényelték Északabbra. Einburgba főleg földművelők és kézművesek költöztek. A legendák szerint maga Ács Henrik is egy hatalmas katona volt, ám annyira megszerette az erődöt, hogy inkább lemondott a harcról, s becsületes mesteremberként élte tovább életét, ács munkák végzésével. Sok a falon belüli építmény ma is viseli jelét, Z.H monogrammal, mely a Zimmermann Henrik-et rövidíti.

Erik Heim:

Korábban Einburg kormányzója volt, öreg katona, aki nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Híres volt tisztánlátásáról, s logikus döntéseiről, melyekkel képes volt máig életben tartani a várost. A háborús időkben megcsappant a támogatás a Fővárosból, s a parasztok termése immáron nem volt képes kielégíteni az Erőd igényeit, így végül megadták magukat, s átálltak Dél oldalára, akik betartották az ígéreteiket, s jelentős támogatást juttattak Einburgnak, mind étel, mint felszerelés szempontjából.

Helyszínleírás:

Tanyák:

A várost több kis tanya veszi körbe, jelentős földekkel. Az itt élők többnyire teljesen a mezőgazdaságnak szentelik az életüket, s a tehetősebb lakosok egyikei. Az ő földjeik kivételével természetesen akadnak más vetett telkek is, amik a falon belül lakó polgároké. Nem kevés ember keresi azzal a kenyerét, hogy itt kint épít házat magának olcsó pénzen, s napszámosként műveli a bentiek telkeit, ezzel jó megélhetést biztosítva családjának.

Halász negyed:

Egy kicsiny, a vízparton található falucska, ahol közel száz ember tengeti életét halászással. A hely gyakori képe a keskeny, kör formába szűkösen elhelyezett épületek, a banditákkal való hadakozáshoz szokott erőskezű polgárok, s a mindenhova kiakasztott hálók, melyek irtózatosan erősen szaglanak a haltól. Emellett a parton sok kis csónak van kikötve, ezek elég egyszerűek és rozogák, ám pont megteszik a feladathoz. A hal számos, jó megélhetést jelent az ittenieknek, s Einburg mindig szívesen megvásárolja a feles étket, ezzel növelve a saját tartalékaikat.

Nefilim táborok:

Úgy ötven méterre a város északi falától található egy kicsiny sátorkör, itt lakozik a városban élő nefilimek nagyja, jellegzetes jurtaszerű épületeikben, s helyenként földből felhúzott falaikkal, melyekkel ha komoly védelemként nem is, de puszta megszokásból körbeveszik a tábort. Bárkit szívesen látnak, sőt, a város gyermekeit különösen gyakran próbálják átcsalogatni erre, hogy képesek legyenek őket maguk mellé állítani a háború ellenzésében. Nem szólnak bele a közigazgatásba, önellátóak, s csakis a helyi templomnak segítenek néha be. Leginkább olyan, mintha ott se lennének, néhány különleges alkalom kivételével, mikor is megpróbálnak megállítani egy-egy ostromot vagy támadást, több-kevesebb sikerrel.

Utcák:

A város nem igazán osztható fel negyedekre, szinte mindenhol megegyezik a térség arculata: Macskakővel, vagy döngölt földdel kirakott pedáns utak, s kicsiny, díszítéssel nem rendelkező katonai egyszerűségű vályogházak, melyek szinte egymástól megkülönböztethetetlenül állnak. Igen könnyű itt eltévedni, ám szerencsére szépen rendezett a hálózatos elhelyezkedés, s pont emiatt kis idővel és gyakorlással bármelyik pontját se perc alatt meg lehet találni, az egyébkét kifejezetten csöpp kis településnek. 

Fal:

A Város egy nagyobb fal veszi körbe, tekintélyes 8 méteres magasságban nyúlik az ember fölé, biztosítva, hogy kellőképpen nehéz legyen bevenni. Két kapu nyílik belőle, egyik északra, másik délre. A fal átmérője úgy három méter, így kifejezetten vaskos. A négyszögletű építésének minden sarkán egy-egy bástya fekszik, s nyílvető helyezkedik el, illetve lőrések az íjászoknak. Szinte bárhol feljuthat az ember a lépcsők falára, ahonnan védelmezni lehet a hatalmas kőasszonyt a támadók seregeitől.

Kapuk:

A kapuk erős meteorfémből lettek kovácsolva, így véletlenül se könnyű őket feltörni, emellett pedig a várost körbevevő vizesárok ( Ezt a Nordenflussból vezették ide) még nehezebbé teszi ezen feladatot. Ha egy ellenfél mégis képes lenne a felvonható hídon keresztül bejutni, a fal tetején találhatóak rések, melyeken le lehet lőni, illetve forró vizet és olajt folyatni, ami biztosan végez az onnan ostromló ellenfelekkel. A bejáratnál áll egy-egy őrbódé, melyekbe bele lehet bújnia az éppen ott állomásozó katonának, s egy kicsiny kályha biztosítja pont csak azt a meleget, amely lehetővé teszi, hogy télen éppen ne fagyjanak meg. 

Őrtűz:

Einburg rendelkezik két kitolt állással is, ahol egyenként 10-10 elit katona lakozik. Ezek az őrposztok kicsiny kőépületek, leginkább lakóhelynek, s nem védekezésnek lettek építve. A tetejükön egy hatalmas máglya található, melynek meggyújtása azt jelzi, hogy egy sereg közeledik a város felé. Ezen óvintézkedésnek hála Einburg mindig készen áll egy lehetséges támadásra, s a város falán éjszaka elhelyezett őrök állandóan ezeket a 10 kilométerre lévő kitolt állásokat figyelik.

Bástyák:

Négyszintes, 12 méter magas épületek, melyek sok helyen lőrésekkel vannak ellátva, hogy az emberek képesek legyenek biztos helyről támadni az ostromlókat. Valamikor régen szürkésre volt vakolva a külsejük, de mostanság már csak csupasz gránit. A szintek között létrán lehet közlekedni, melyek gyors információáramlást tesznek lehetővé. A fallal egy emeleten lévő terem két oldalon is nyílik, melyeken ki lehet jutni az erődítményre (Itt belülről zárható ajtók vannak, hogy ha egy-egy oldal elesne, ne a bástyában lévők még tudjanak védekezni). A legtöbb terem fegyverraktárként szolgál, bár akad köztük iroda is.

Központi Bástya:

A város közepén található körformájú torony, 15 méter magas, s hozzávetőleg kétszer akkora területű, mint a kisebbik bástyák. Öt szintből áll, s egy pincével, mely fegyver lerakat. Hellenburgi kivitelezéshez hasonlítóan középen található a lépcsősör, s így nagyszerűen védhető akár az utolsó emberig, ugyanis minden szinten egy-egy fém kapu található, ami megnehezíti a bejutást. Az első két szint az elitkatonák lakhelye (50 ember), a harmadik leltározó hely, a negyedik a volt Kormányzó személyes része (Jelenleg ez kezelendő a tanácsteremként, s csakis formális találkozókkor van bármi szerepe ), az ötödik pedig egy végső védői tér, olajforraló üstökkel, kövekkel, s persze fegyverekkel. Emellett a Tetőre is ki lehet jutni, ahol négy darab rögzített ostromíj fekszik, melyekkel akár a falon túlra is lehet támogatni. Minden szint lőrésekkel van ellátva.

Templom: A központ bástyától 20 méterre, a főút fele található a város temploma. Mintegy 7 méter magas a torony, az épület pedig mindössze 5. Kicsiny, fehér kőből formázott egyszerű építmény, egyetlen hajóval. Katolikus szokásnak megfelelően épült, ám azóta a protestánsok eltávolították belőle a kápolnákat és a kegytárgyakat. Kifejezetten egyszerű, még eredeti építése során se tartalmazott sok díszítést, s belépve is csak pár sor fehér pad és a szentély fogadja az embert, felpillantva pedig a gerendasor. Nem rendelkezik orgonával. A toronyba a gerendák mellett vezető alacsony soron keresztül lehet eljutni, mely a kicsiny haranghoz vezet, illetve egy icuri-picuri szobába, ahol a helyi lelkész lakik ( Itt csak egy szekrény, egy ágy, s egy minden falat betöltő könyvespolc lelhető fel. Az egész terem nem nagyobb 5 négyzetméternél )

Monostor:

Nem messze a várostól található egy csekély méretű, úgy 20 lelkész tanoncnak helyt adó parókia. Egyszerű fehérre mázolt épület az egész, középen a monostoroktól megszokott keringővel, s kis kerttel, ahol étküket termesztik. Emellett fellelhető még itt egy kisebb istálló, s egy karám a jószágoknak, melyekkel ők maguk rendelkeznek. Az egész hely mindössze egy kis könyvtárnak ad helyet, s pár szobának, illetve néhány templomosnak, akik védelmezik a tanoncokat.

Kard kocsma:

Einburg három italozójának egyike. Az Északi kapunál található, s semmivel se több, mint egy pici (40Nm), sötét terem, ahol karcolt asztalok pihennek mocskos székek között, bujkálva a pult elől. A helyi olcsó kocsma lenne, ide térnek be az emberek, ha két szelet kenyeret, egy darab hagymát, s egy korsó sört szeretnének mindössze 50 váltóért. Nincsenek kiadó szobák, még a nyúzott képű, sötét arcú kocsmáros sem alszik itt.

Lusta Üsző fogadó:

Einburg legnagyobb ivója, az ide utazó vándorok fő célpontja. A legtöbb nagyvároshoz képest eltörpülő méretekkel rendelkezik, ám minden fellelhető benne, amire szüksége van az embernek: Fűtött termek, viszonylag tetű mentes szobák, meleg ételek és hideg italok. Belépve két sor (Az asztalok összetolt hossza úgy 12 méter) düledező, borfoltos asztal fogadja a látogatót, mellé illő kényelmetlen kis sor székkel. Elsőre lesüt róla, hogy főleg katonák kedvelt ivóhelye, s nem meglepő módon a kocsmáros ( Aki a bejárattól jobbra található egy pultnál) is egy karcolt arcú mogorva alak, aki bár bárkit kiszolgál, s nem is szűkmarkú az itallal, mégsem képes egyetlen jó szó kibökésére sem. A pulttal szemben fekszik a kályha, ami előtt pár extra szék található, hogy a hosszú útról érkező ember ki tudja olvasztani a tagjait. A két sor asztal végén egy lépcsősor vezet fel, ami az egyszerű szobákba viszi azokat, akik itt is szándékoznak aludni. Nem jelentős a felszerelés: Kis priccsek szalmával, egy pokróccal párnával, egy asztal, egy hokedli, s egy veder.

Piac: A város nyugati oldalán elterülő kisebb üres placc, ahova aztán a keddi és szombati napokon a legtöbb kereskedő pokrócra, vagy standokra kiteszi a portékáit. Nem sok érdekes dolog akad itt, teljesen átlagos termékeket árulnak az emberek, melyeknek persze véletlenül se rossz a minősége, csak ugye bárhol máshol meg lehetne őket venni olcsóbban. Ezen térségben található még emellett több kovács, s patkolóműhely is, melyeknek köszönhetően sosincs jóféle fegyverből hiány a városban( Ezeknek a minősége jóval átlagon feletti, mégiscsak egy háborúhoz szokott, határvidéki területről van szó).

Érdekességek:

Botjárás:

Egy "közkedvelt" büntetés, mely Einburgban még nagyobb szeretnek örvend, mint máshol. Alapvetően annyiból áll, hogy a város főútján felsorakozik egy jó adag ember, bottal kezükben, s a büntetett személynek végig kell gyalogolnia a közel 150 méteres távon (Előtte és mögötte egy-egy lándzsás biztosítja, hogy valóban gyalogol), hogy megfizessen bűneiért, miközben az emberek üti-vágja a husángokkal. Nem sok halál történtét még, de azért persze nem unprecedens, elvégre mindenki maga ítélete alapján vág oda, éppen nagyon erősen, vagy sehogy sem. Aki végigjárta a távot, annak bűne megbocsájtva. Tekintve, hogy nagyon fájdalmas tud lenni, nem részesül megszégyenítésben, aki végig bírja, sőt, majdnem dicsőség megmukkanás nélkül lejárni. 

Einburgi icce:

Az Einburgi icce egy sajátos mértékegység, melyet főleg sör és bor méréséhez szoktak használni. A megszokott 7-8 deciliter helyett más félliteres. A történet szerint Ács Henrik vezette be, aki igencsak híres volt szomjáról, s mindig kétszer annyit kért, mint más emberek.

Verratburg:

Észak szemében még mindig teljesen megbocsájthatatlan Einburg kiválása, s így rettenetes utálattal adóznak minden itten iránt. Sokféle mondás hallható ezen jóemberek hűségének kérdésességéről, például a következőek: " Forgatja a köpenyét, mint egy Einburgi" vagy "Úgy hazudik, mint egy Einburgi". Az ország kifejezetten vissza szeretné szerezni magának a létfontosságú települést, ám eddig nem sok hadi sikerrel rendelkeztek.

Az Öregasszony:

Sokan Öregasszonynak hívják a falat, mely elnevezés egészen koránra nyúlik vissza. Régi időkben mintegy 100 embert kellett megégetni, ugyanis egy saját, istenkáromló bálványvallást szándékoztak indítani, melynek imádata a fal felé irányult. Az inkvizíció és a Katolikus egyház acélos kézzel gyomlálta ki a bolondok társulatát. Ettől függetlenül megmaradt a köztudatban a becenév, s emiatt sokan ma is így szokták hívni.

Nefilim hatások:

A helységre beköltözött Nefilimek állandóan a békéért harcolna, s nem egy esetben megpróbáltak kisebb összecsapások közepére is bekerülni, hogy képesek legyenek a békét kiharcolni. Az emberek vegyes érzelmekkel kezelik őket, ám esetek többségével nincsen bajuk népükkel. Leginkább egy kisebb táborban lakoznak észak irányába, hogy azonnal bármilyen erre közeledő, vagy innen távozó sereg útjába állhassanak.

Vasárnapi Próba:

Erődvárosként fontos, hogy minden itt lakó jó erőben, s fegyveresen kellőképpen képzett legyen. Éppen emiatt, a vásár üres placcán minden vasárnap harci gyülekezeteket tartanak az emberek, ahol fafegyverekkel és pajzsokkal gyakorolják a csatát, az olyan részeken, ahol nincs kővel kirakva a tér. Emellett ezen gyakorlások végén különleges erőpróbákat is szokás tartani, ahol a legerősebbek harcolnak egymással, s különböző tétekre végzik ezt. Ilyenkor a nézők akár fogadhatnak is, s a szerencsejáték ezen formája teljesen elfogadott. Eltűnése előtt a polgármester is szívesen kivette részét ezekben a játékokban, komoly harcos hírében állt, bár sosem volt képes legyőzni a Lusta üsző csaposát, akit sokan csak démonként szoktak emlegetni, irtózatos ereje miatt.