FANDOM


Keletkezése : A várost Claudette von Eichenschild alapította V.I.SZ. 198-ban.

Hierarchia : A város egy kilenctagú tanács irányítja, bár a kilencedik tag az uralkodó család feje, aki inkább csak névlegesen szól bele a város politikájába.

Populáció : 45 - 50 000 fő 87% ember, 11%-os tünde kisebbséggel, és még ennél is kevesebb, alig 2%-os démon lakossággal.

Vallás : Katolikus

Történelem : Claudette és férje, Frig voltak az akkori, még igencsak kicsi Eichenschild család fejei. A legenda szerint Claudette a város akkori helyén járva beleszerelmesedett a tájba, és mivel ekkor már terhes volt, első gyermekét is itt szülve megalapozta meg a család vérvonalát. Itt letelepedvén V.I.SZ. 198-ban egy akkor még parányi települést hoztak létre. Az évek múltán az Eichenschildek gyorsan kivívták a nép elismerését és szeretetét bölcs döntéseikkel, éles előrelátásukkal, bátor szívükkel. Nekik hála a kis település egy gyorsan fejlődő várossá nőtte ki magát, a kezdeti mezőgazdálkodásból hamar az ipar területére értek. Kiváló kovácsok és kézművesek vetették meg lábukat a városban, felkérésre pedig Veronia minden tájáról özönleni kezdtek az építészek, tanítómesterek, és tudós emberek. V.I.SZ. 390-ben kezdett épülni a városfal és a palota is, melyek munkálatai befejeződtek 413-ban. A város folyamatosan nőtt, és nőtt, hála a család ügyes kereskedelmi húzásainak, és óvatos taktikázásainak egy igazán nagy várossá gyarapodott. Az előnyös elhelyezkedése, a jó állapotú kereskedelmi utak, és a járőrszolgálatok bevezetése miatti biztonság végett egyre több kereskedő haladt át erre, és az évek során elkerülhetetlenül Veronia egyik legfontosabb kereskedővárosa lett. A város megerősödése és fellendülése az Eichenschildek javát is szolgálta, a palota elkészülte után rengeteg bált és partit adtak, ezek mind a kor adottságaihoz mérten a legpazarabb ünnepségek voltak. Szorosra fűzték a kapcsolataikat mind az északi mind a déli nemesi házakkal, bár házasodni igencsak igényesen házasodtak, szinte mindig az Eichenschild oldal felőli családtag volt a domináns fél. Manapság az Eichenschild báljait tartják Veronia legelőkelőbb, és legfenségesebb ünnepségeinek, rengeteg báró és gróf küzd hogy eljuthasson ide, és csupán kevés kiválasztott kapja meg a jogot hogy részt vehessen rajta. A Téli és Nyári nagy bálünnepségen még maga a király is részt vesz a hercegek társaságában.

Felépítés : A külváros némileg jobban hajaz egy falura, mintsem egy igazi nagyvárosra. Az utcák nincsenek lekövezve, az állatok szabadon járnak kelnek, az emberek nyüzsögnek az utcán, sietnek a dolgukra. Pletykák születnek, és kapnak szárnyra, vagy éppen halnak meg. A házak falait borostyán növi be, az ablakokból virágok lógnak. Az építészet elég szabados, a legtöbb ház egymás oldalába van építve. Talán ez a rész őrizte meg a város eredeti formáját. Itt számos kispiac, üzlet található, az itt élő emberek pedig viszonylagos jólétben tengetik a mindennapjaikat.


A folyópartot érintő területeken van néhány vízimalom, és sokan halászattal foglalkoznak. A hal erős szagát füstölőkkel űzik el, ez egy egyszerű gyógynövényes keverék, amely nagy számban terem a város melletti erdőségben. Erős, jellegzetes illatot áraszt, amely elnyomja a halak és más szagokból áradó bűzt. Füstje nem túl sűrű, ezért városszerte sok helyütt alkalmazzák. Sok a kiskert, illetve veteményes a külvárosban így az emberek képesek megtermelni maguk számára a minimális zöldséget, és gyümölcsöt.


Ami a külvárosban talán a legjelentősebb, az a piac. A város nagyrészt kereskedelemre épül, remek kereskedelmi útvonalak, folyópart, és földrajzilag előnyös pozíciója mind elősegítették a város fejlődését. A piacon széles körben mindent meg lehet kapni. A legnagyobb hosszúkardoktól kezdve egészen az egyszerű kapáig minden. Nyakláncok, fülbevalók csecsebecsék. A legújabb ruhadivatok (melyek a város nemességének igencsak fontosak), legfrissebb kovácsolású páncélok.


A kovácsműhelyek itt a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt. Főként páncélokat és fegyvereket gyártanak, bár többnyire az elitebb, vagy tehetősebb rétegek számára. Személyre szabott rendeléseket vesznek fel többnyire, bár kérés szerint eleget tesznek az alacsonyabb rangú vásárlóknak is. Rengeteg nemes és magas rangú tiszt rendel innen kardot, vagy páncélt.


Szinte Veronia minden fajta árucikkéből lehet itt találni, válogatni. Azonban mindig vannak olyanok akiket nem a hagyományos választék érdekel. Ők valamivel többre vágynak. A speciális igényű vásárlókat a feketepiac elégíti ki. Ugyanis az is virágzik itt, még ha elég jól el is vannak rejtve a világ szeme elől. Rendeltetése egyszerű, adj el mindent ami illegális, persze jó áron, hogy meggazdagodj. Az ilyen zugkereskedők többnyire jó kapcsolatokkal rendelkeznek a városon kívül.


A feketepiaci áruk gyakorta érkeznek folyón, csónakkal hiszen sokkal könnyebb a folyóparton átcsempészni, mint a városkapunk. A kikötő nem éppen mondható hatalmasnak, itt többnyire csupán kicsi csónakok közlekednek, valóban kicsi árukészlettel a fedélzetükön.


Viszont itt, a Külvárosban található a temető. Elég hatalmas, hiszen naponta születnek, és halnak meg emberek. A temető érdekessége, hogy a város szolgálatában álló nekromanták felügyelik. Ők elég erős ellenőrzés alatt vannak, viszont jó szolgálatot is tesznek a városnak. Fizetést kapnak, valamint tanulási lehetőséget más nekromantáktól. Ők a sírásók és a temető gondozói is egyben, valamint ők vizsgálják ki a város azon ügyeit, melyekben sejteni lehet hogy nekromanták a bűnösök. Egy hat tagból álló tanács vezeti őket, amely jó kapcsolatot ápol Noitrával, és feltétlen engedelmességgel tartoznak a városnak.


Ahogy elhagyjuk a Külvárost rendezetlen épületeit, immáron a Belvárosba érünk, amely nagyon sokban különbözik az eddigiektől. Az utak kővel vannak kirakva, a házak letisztultabbak, és úgy egészében tisztábbak is. Itt szintén található egy újabb piac, ám ez inkább a külvárosi piac megnyúlása, mintsem újabb, különállóbb terület.Itt élnek a köznemesek és a gazdagabb polgárok, jómódú kereskedők. A belváros tiszta, és szép, rendezett, építészete erős eltérést mutat az eddig látott városrészekkel.


A városban több fürdőház is van, ezek eleinte mindenki számára elérhetőek voltak, ám az idő múlásával a nemesek és jómódú polgárok szórakozása lett. Egyszerű forró fürdő, vagy gőzöltetés, netán csak úszni támad kedve valakinek egyet, ez a hely garantáltan a legjobbat nyújtja amit az ember csak elképzelhet. Vannak medencék, vagy csupán egyszerű gyógyfürdők is, masszőrök és hűsítő italok várják itt a kedves vendégeket.


A számos kocsmák legnevesebbike az Acélszűz. A város fennállása óta áll, bár néhányszor leégett, még mindig áll. Az Eichenschild család mindig is kötelességének érezte támogatni ezt a helyet, amely csaknem egyidősnek tekinthető a város alapításával. A történetek szerint Frig von Eichenschild alapító is itt itta meg utolsó sörét, mielőtt meghalt volna az utolsó csatájában. Azóta is számos Eichenschild megfordult ezen a helyen. Az italok nem a legolcsóbbak, ám annál finomabbak, és gyakorta rendeznek itt táncos mulatságokat is.


A szórakozni vágyó utazók itt a legjobb ellátást kapják, valamint a belsővárosban számos kocsma mellett fogadó is helyet kapott. A vendéglátásáról méltán híres Eichenschild ezúttal sem okoz csalódást az erre utazóknak, elsőrangú ételei, és borai mellett szobái is elképesztő kényelemről tanúskodnak. A megszálló vendégek kedves és barátságos kiszolgálást kapnak, ám könnyen kiürítheti az erszényt egy többnapos tartós duhajkodás.


A városban található még egy nagyon híres, és elég öreg épület, a Vörös lepel nevű bordélyház. Még V.I.SZ. 439-ben épült, azóta rendületlenül fennmaradt, és a hírnevét még növelte is. Rejtett sarkokban suttognak erről a helyről, minden szájból mást és mást. Van aki égre földre esküdözik, hogy csábdémonokat látott a helyen, míg mások gyönyörű elf nőkről beszéltek. Egyes vélemények szerint A Nő szeszélyei című Indexre helyezett sorozat is itt született meg, ám erre kézzelfogható bizonyítékot még nem mutattak fel. Vannak olyanok is, akik olyan perverz élvezetekről suttognak, amelyek egy nemeshölgyet már hallásból sokkolnának.


A város egyik leghatalmasabb épülete az Eichenblatt.  Ez az épület egy fogadó, melyet még Gustav von Eichenschild kezdett építeni V.I.SZ. 641-ben. A megépítése harminchat évig tartott, végül egy óriási méretekkel rendelkező vendéglátó hely lett belőle. Árai meglepően jók, és szolgáltatások terén is remekel, elég népszerű hely az idelátogatók körében. Egy részét átalakították az egyetem diákjai számára még V.I.SZ. 702-ben.


Az utazó aki többet szeretne látni a városból igencsak megdöbbenhet, hogy mennyiféle helyre eltévelyedhet. A legérdekesebbek közé tartozik a Harcosok Céhe. Itt évente egyszer megtartják a Harcosok gyűlését, amely nem áll másból csak egy héten át való kardvívásból, bajnoki tornákból, és természetesen fogadásokból és mulatozásokból a harcosok részére. Ezt a hagyományt V.I.SZ. 382-ben alapította meg Ermendrud von Eichenschild, aki ekkor mérte össze erejét testvérével, Gervasszal. Ennek emlékére a család minden évben megrendezik a Harcosok Gyűlését, tisztelegve a két testvér előtt. A rendezvény rengeteg látogatót vonz mindenhonnan, sok harcos jön el, és ok érdeklődő is, így ilyenkor a fogadók tele vannak, amely jó szolgálatot tesz a város kincstárának is.


Nem csupán a harcosok, hanem a varázstudományok kutatói is megtalálják a helyüket a városban. Egy aprócska bolt hirdeti régiségeit, ám az alapos megfigyelőnek a táblán egy érdekes szó csillanhat meg : Szabad Vándor - szól a tábla. Ide betérve egy igencsak fiatal, kedves hölgyeményt pillanthatunk meg. Ő Noitra, a városi mágusok pártfogója, és a Bárónő pártfogoltja. A boltban számos érdekességet, állítólagos varázserővel bíró amulettet, karperecet, és egyéb csecsebecsét lehet vásárolni. Valamint vannak itt különböző elixírek, és ritka alapanyagok is, alkimisták által gyakran látogatott hely ez.


Aki belép a boltba, azt kedvesen befelé intik, ahol már várják. Ez egy igazi mágus-menedék, egy hely, ahol a kóbor mágusok ételt és fedelet kaphatnak a fejük fölé, egy helyet ahol tanulhatnak. Noitra nem titkoltan a Bárónő egyik üdvöskéje, barátságuk régre nyúlik vissza. Ez a hely egy kisebb iskola, ahol a mágusok tanulhatnak, ennek fejében pedig néhány évnyi szolgálatot töltenek el a város szolgálatában.


Amennyiben az ember barangol az utcákon, elkerülhetetlen hogy bele ne fusson egy zöld ruhás barna hajú agancsos hölgyeménybe. Általában nagy sebességgel ütközik bele az emberbe, felborított dolgai szerteszállnak, a járókelők pedig a fejüket csóválják amikor meglátják. Ő Lina, a város önkéntes kuruzslója. Szinte mindenkin segített már a városban, lázas gyermekek, sérült katonák, nagybeteg férjek, feleségek...a város egyik legokosabb és legszeleburdibb orvosa. A város néhány ''igazi'' doktorával egyenrangúan egy társaság tagja, melyet Hartwig von Eichenschild alapított még V.I.SZ. 381-ben. A társaság fő céljaként a különböző gyógyfüvek megismerését, és gyógymódok kikísérletezését, és gyógyszerek előállítását tűzte ki célul. A nagyvilágban számos nagyra tartott gyógyítóval tartanak levelezési kapcsolatot, és a rosszmájú pletykák szerint, még a Rotmantel vámpírcsaláddal is kapcsolatban állnak.  


Mint a legtöbb városnak Eichenschildnek is van alvilága. Zsoldosok, orgyilkosok, tolvajok, és sok más egyéb sötét nézésű marcona alak él itt. Őket gyakran felbérlik különböző munkákra, főként karavánok kíséretére, és többé kevésbé legális munkákra. A városon belül viszont az esküjük köti őket amely egy igencsak érdekes történet szüleménye.


Albertus von Eichenschild V.I.SZ. 615-ben kihívta Nyakas Aldegárt, és a Zsoldosok bandáját egy párbajra. A párbaj tétje az egyik oldalon Albertus vagyona volt, míg a másik oldalon az Alvilág engedelmessége az Eichenschild család és a város felé. A legenda szerint Albertus puszta kezűleg páholt el majdnem félszáz fegyveres embert, úgy, hogy ő maga nem sérült meg. Bár valószínűleg nem így történt a valódi történetet már csak az Eicheschild család tagjai ismerik, ugyanis a nép hősként ünnepelte Albertust.Nyakas Aldegár pedig állt a szavát, és eskü alatt ígérte hogy nem fordul sem Eichenschild család, sem a város ellen és így abbamaradtak a harcokba fúló rendbontások, és viszálykodások. Azóta a városba belépő minden idegent köt a törvény, legyen az bárki ember fia, ha Veronia sötétebbik feléhez tartozik Aldegár esküje vonatkozik rá is. Ezt a törvényt nagy becsben tartották, és minden alvilági főnök Albertus sisakjára esküszik fel, ám a páncél többi részét a palotában kiállítva őrzik. A főhadiszállásukat Árnyékködnek hívják, és csak a vezér legszűkebb bizalmi köre tudja annak rejtekhelyét.


A barakkból indul útjára a helyőrség, és ide is tér vissza. Itt osztják a napi parancsokat, a hirdetőtáblán pedig a mindenki megtalálhatja a maga parancsát, illetve aznapi kötelezettségeit, beosztását. Az akinek a város rendjével, vagy a más egyéb katonai erőt beavatkozását igénylő segítségre volna szüksége az is ide fordul. A városőrség felel a palota biztonságáért is, számuk nyolc, és tízezer között mozog (ha a tartalékosok is bevonulnak).



A belvárosban található továbbra egy nagy katedrális is, ám az egyházi jelenlét a világi életben elég minimális. A város katolikus vallású, ezért nem ritka látvány a tömött templomokkal teli misék. A templomban több mint tíz pap van, ők gondozzák Eichenschild lelki világát. Gyakorta keresik meg őket az emberek, tanácsért, vagy lelki vigaszért.



Az Eichenschild család számos nagy embernek adott életet. Voltak közöttük, nagy harcosok, újító orvosok, remek kereskedők, vagy bölcs mágusok. Majdnem minden generációban volt egy nagyobb hős, csak hogy példaként említsem Sigvald és Siglind von Eichenschildet. Ők egy ikerpár voltak, és V.I.SZ. 642-ben megfékeztek egy hatalmas járvány amely ellepte várost. Vagy mondhatnám még esetleg Wilburg von Eichenschildet, aki a Nagy Ember-Démon háború idején V.I.SZ. 599-ben visszaverte Gara'agul (név csak ebben a pillanatban jött) démontábornok ostromát, ám a kettejük között vívott párbajba mind a ketten belehaltak. A család emlékül emeltette a Hősök Csarnokát, ahol a nagyobb családtagok szobrai kaptak helyet, valamint itt található Claudette von Eichenschild alapítóanya sírja is.  



A felsővárosban található a közigazgatóság, és a bíróság, közjegyző, és a többi hivatalos szervezet. A rendszer bonyolult, és nehezen érthető ám rendkívül precíz és pontos gépezet. Naponta több száz kérelmet bírálnak el, több száz ítéletet hoznak meg. A törvénykönyv nagyjából egyezik Veronia többi törvényével, ám az árulást, és pár egyéb bűnt (amelyben benne van a korrupció is) szigorúbban büntetik. Ezt a törvénykönyvet 599-ben adta ki az Eichenschild család a Kilencek tanácsával együtt, mintegy válaszul a IV. János király tettére.



A város tudhatja magáénak Veronia egyik legöregebb könyvtárát. A könyvtárhoz egy egyetem is hozzájárul, amely valóban remek tanárokkal és nyugodt környezettel várja a tudásra szomjazókat. Széles körben el lehet sajátítani itt sokféle ismeretet, és estefelé sem ritka látvány egy-egy részeg íródeák. A nemesek közül sokan adják be a gyermekeiket az egyetemre, bízva abban hogy a város erős biztonságának jó híre miatt.



Palota :
A palota egy teljesen más színvonalat képez az eddig látottakhoz képest. Egy dolog igaz az Eichenschild családról...adnak magukra. Elsőként mondanám, hogy nagyon szerették a vidám táncos esteket, amikor úgy adódott szívesen báloztak, vagy vadászatokat tartottak. Mind egytől egyik kiváló társaság volt, és rendkívül táncos lábú. A nemesek közt nagyon gyorsan elharapódzott a pletyka, hogy amikor táncolnak, valójában varázsolnak. Ez a pletyka még a mai napig fennmaradt, és úgy terjeng, hogy egy Eichenschild tánca olyan gyönyörű, hogy bárkit bűvöletbe ejt, csupán pár pillantásból. Ezt a család nem erősítette meg, de nem is tagadta, még maga Brünhilda von Eichenschild is (akit csak a bálok királynőjének emlegettek) csak ennyit mondott erről :

''Az enyéim táncos lába oly elbűvölő, még néha én magam is elámulok tőle.''



Gyakorta rendeznek bálokat, akár egy hónapban kettőt is. Évente két nagy bált szerveznek, amely messze földön híres, mind Észak, mind Dél szemébe. Ezek a Nyári és a Téli bálok. Ilyen eseményre még magát a királyt Carolus Rexet is meghívják, aki már nem egyszer tette tiszteletét a családnál. Ennek a két bálnak a meghívói felérnek a nemesek által adható legnagyobb tisztséggel, ugyanis csak keveseknek adatik meg, hogy rész vegyenek rajta. Ez a két esemény soha nem látott luxussal és pompával zajlik, valóban egyedülállóak Veronia történelmében. A palota számos terme szolgál az házigazda és a vendégek mulattatására.



A palotának van egy folyóra nyíló összeköttetése. Ez egy csendes vizű tó, amely egyenesen a palotából indul, és a folyópartra vezet. Maga a tó és a folyó nem ér össze közötte van egy fal amely elválasztja, valamint erős rúnamágia védi. Egyetlen célt szolgál, a nemesek szórakozását. Az oda vissza csónakázáson kívül más hasznosabb célja nincs, ám kiváló üzleti politika a csónakokban tárgyalni hiszen a terem pazarul díszített, arra szolgál, hogy elnyűgözze az ellenfelet. Valóban nagyon kevesen vannak akik nem ámulnak el a látványán. A tó egyik fele a helyőrségtől indul, míg a belső vége a palotába vezet, itt pedig egy csigalépcsőn egyenesen az előcsarnokba lehet jutni.



Más egyéb, vendégek fogadására alkalmas helyiség a lelátó. Innen belátni az egész várost, és át lehet tekinteni a falakon túl is. Nagyon díszes, szolgák nyüzsögnek mindenfelé lesvén a vendég és a házigazda minden kívánságát. Általában zamatos csemegék, és ínyencségek vannak már itt előre tálalva, és a pompázatos látvány miatt szintén kiváló hely.



Az Eichenschildek egy, még a városinál is nagyobb, és ritkább köteteket tartalmazó könyvtárral rendelkeznek. Ez hatalmas és lenyűgöző méretű, Veronia minden tájáról van itt összegyűjtve tudás. Ezt a könyvtárat a egy nagy mágus segítségével készítették, hogy megóvják a könyveket az idő vasfogától, több-kevesebb sikerrel.



A család jelenlegi fejének, Míria úrnőnek is van egy privát helye, a lakosztálya, ahol senki más nem zavarhatja. Ez a város egyik legvédettebb és legfényűzőbb pontja. A lakosztály még a királyokat is megszégyenítő pazarsággal van berendezve, valóban stílusosan. Hatalmas puha ágy, gyönyörű tavirózsák, selyemfüggönyök, mindemellett olyan drága ruhák, cipők, és egyéb csecsebecsék, amelyek közül akár egyetlen darab áráért egy kisebb zsoldossereget lehetne toborozni. Ez bizony a felső tízezerből is a legfelsőbbek élete.



Az Eichenschild család fejének is kijár a megfelelő hely ahol városa népének ügyes-bajos dolgaival törődhet. Első ránézésre is viszonylag nagy, maga a trónszék magasan helyezkedik el a családi címerrel belevésve. Itt ül a család aktuálisan uralkodó feje, tárgyal a hozzá érkező hírnökökkel, követekkel, valamint gyakorta itt találkozik a Tanácsosokkal is. A Kilencek Tanácsa itt gyűlik össze hogy megvitassák a város felvetülő problémáit, aktuális gazdasági helyzetét, és a politikát. Az ide belépő embert lenyűgözheti a trónterem egyszerű. letisztult formája, és magasztos csodálatossága. Az Eichenschildeket nem bölcs dolog megsérteni, mert bármennyire is álljanak barátságos, és vendégszerető hírükben, a becsületükre igencsak érzékenyek, ahogyan a nemesek többsége. Vagy mondhatnánk egyszerűen kissé hiúknak is őket.



Eichenschildben van egy titokzatos, elit egység, akiket Héjáknak neveznek. Bár nincsenek túl sokan, számukat tekintve úgy háromszáz körül mozoghatnak. Az egyetlen amit biztosan tudhatunk, az az hogy Halbert von Eichenschild alapította V.I.SZ. 621-ben. Még a legjobb informátorok sem tudnak elmondani semmi biztosat. Nem tudni, hogy kit szolgálnak, ha ugyan szolgálnak bárkit is. Jellegzetességük hogy madárhangokat utánozva jeleznek egymásnak.

A palota alatt egy hatalmas pince ágazik szerte, ezeknek legnagyobb része mágikus módon van lezárva, csak az Eichenschild család tagjai léphetnek be ide. Itt kapott helyet a családi kripta, valamint a család személyes tömlöce és kínzókamrája. Az utak szerteágaznak a föld alatt, és egészen a feneketlen mélységekbe vezetnek el, oda, ahol talán valami sokkal sötétebb dolog gyökeredzik, ám erre még soha senki sem látott semmi bizonyítékot, sem pedig feltevést.


A város háta mögötti kisebb hegyen szinte lehetetlen a közlekedés, a nagyon sűrű erdő, és a sziklás környezet miatt. Rengeteg vadállat él itt, ezért a nemesek rengeteg vadászatot rendeznek ide. Az erdő mélyén sokféle gyógynövény található, ám oda bemerészkedni igencsak veszélyes, ugyanis a fák sűrűjében sötét árnyak ólálkodnak.